Bocsánat a késlekedésért, de ennek két oka van: az egyik az, hogy nem nagyon van időm Pindi mellett, a másik pedig az, hogy azt hittem, nem is olvassa senki... De tegnap megtudtam, hogy lenne, aki szívesen nyomon követné a velünk történt dolgokat, úgyhogy legyen itt Neki ez a legfrissebb kép, körülbelül 10 perce készítettem:

Egyébként felgyógyult a Pici a betegségéből, minden rendben van vele, két napja pedig már rosszalkodik is. Igazából azt hittük, hogy még ráérünk edzeni a nevelési elveinkre, majd eldöntjük, hogy is kellene ezt jól csinálni. De kész, vége, lejárt az idő. Kezdődik a nevelés.

Ranschburg Jenő bácsi meg is mondta a könyvében, hogy az első hat hónapban felesleges is keménykedni, mert még nincs értelme. A féléves kor betöltése után viszont kötelező... És ez a picike mindent (szerencsére) könyv szerint csinál. Úgy tűnik, ezt is.

Rájött ugyanis, hogy ha jó rendesen behintáztatja magát a hordozóban, akkor az egyrészt tök jó, mert hintázhat, másrészt királyság, mert még jó hangos hangot is ad ki. Ezért két napja ezt gyakorolja széles vigyorral az arcán, mintha azt mondaná: nézd, anya, milyen király vagyok, hogy így hintázok...!

Csak még a harmadik dolgot nem tudja, hogy vagy kiesik belőle, vagy - ha leteszem a földre - akkor rá fog borulni az egész. És az fájni fog...

Tegnap már rá kellett kiabálnom, hogy figyeljen, akkor meg is torpant egy pillanatra, gondolván, hogy "ez a hangsúly valami új", majd vigyorgott ugyanúgy tovább, gondolván, hogy "tök jó ez az új hangsúly, tetszik, csináld még, anya..." :(

Hűha, nem lesz egyszerű.

Hetedikén hét hónapos lesz ez a gyöngy.