Nos, már haza is értünk Gellértegyházáról. Igen, még csak 10 óra, és mi már... Se a fejfájás, se a herpesz, se a fájó nyirokcsomók , de még az eső sem nem tántoríthattak el: felkerekedtünk, és hármasban nekivágtunk biciklivel az elég hosszú távnak, és... Nos..., nem megyünk még egyszer. Nem a fejfájás, nem az eső, még csak nem is a hosszú út volt a probléma, hanem az, hogy nem volt Gellértegyházán semmi... De SEMMI. Már a fogadtatás is "szívélyes" volt: az úton keresztbe egy szalag volt kikötve, hogy nehogy be tudjunk menni gyalog vagy biciklivel. Az autósokat akarták ezzel máshová irányítani, biztosan azt gondolták a szervezők, hogy úgysem jön senki biciklivel... Hát, nem is fog többször előfordulni. Épp a lovasbemutatóra értünk oda, amikor is bemutattak EGY lovat annak a három embernek, aki ott volt. De mi pont lemaradtunk arról is, mert mire odaértünk, a ló eltűnt... Aztán venni akartam Milunak egy lufit, de nem volt ott az eladó, és nem volt kiírva, mennyibe kerül... Hát így...

Egyébként sem vagyunk sajnos túl jól...:( Milánnak már több mint egy hete kötőhártya-gyulladása van a bal szemén, talán épp ma reggel már egy kicsit szebb neki. Először elmentünk a kedves doktornénihez a szemészetre, aki kiírt egy szemcseppet, de attól csak még pirosabb lett... Úgyhogy visszamentünk, de akkor már a nem annyira kedves doktornéni volt, akitől egy másik szemcseppet kaptunk... Nem egyszerű...

Én meg..., hát arról jobb nem beszélni... Meg az most nem is annyira fontos. A lényeg, hogy a kicsi törpém egészséges legyen.

Nocsak! Még a végén jó idő lesz, és kimehetünk a lóversenypályára, hátha ott végre tudok Milánnak mutatni egy lovat...:)

És néhány új kép:)