Sziasztok!
33 éves párkapcsolatban élő nő vagyok, azaz anyuka. A két hónapos Milán anyukája. Pontosabban két hónapos és kilenc napos. Ez az első blogom, igyekszem majd vezetni Milu fejlődéséről és az én dilemmáimról. Azért csak "igyekszem", mert ez a pindúr bizony rendkívül sokat van ébren. Nem sok időt hagy az írásra. De majd írok, ha épp alszik, vagy ha azon ritka pillanatok egyike van, amikor nyugodtan játszik a játszószőnyegén. Most például felébredt a gyöngyöm, pedig még el sem meséltem a születése körüli bonyodalmakat. Na sebaj, most mennem kell, hamarosan folytatom.
Akkor amíg elindulunk sétálni, leírom a szülésem történetét. Persze biztosan mindenkinek megvan a maga sztorija. Ez érthető is, és nem is hiszem, hogy az enyém annyira rendkívüli lenne, de... A kórházban kétszer is ki voltam írva császármetszésre, mire a harmadikat már meg is csinálták. Ez talán azért ritka. Arról ne is beszéljünk, hogy az idegrendszeremet ez mennyire megviselte. Minden egyes alkalommal rákészülni idegileg, mindig elő is készítettek rendesen a műtétre, majd újra vissza a kórterembe. S hogy miért? Nagyon egyszerű. Milán szó szerint forgott a hasamban. Ülő pozícióban volt, ezért kiírták a császárt, majd a műtét reggelére befordult a helyére...:) Ezért törölték... És ezt kétszer... Már az egész osztály erről beszélt... Én meg csak fogytam az idegességtől. Aztán elrendelték a császárt (harmadjára), de a főorvos nem egyezett bele mondván, hogy ne kapkodjunk, majd befordul magától, várjunk még. De aztán szerencsére meggondolta magát, én meg ekkor pont azt hittem, hogy megint megúszom... Jól be is reggeliztem, meg kellett ünnepelni az örömhírt, hogy mégsem vágnak fel így kora reggel...:) Nem beszélve arról, hogy kakaó volt cukros kaláccsal... Majd egy óra múlva se szó se beszéd egyszer csak jöttek értem, és mentünk a szülőszobába. Beindították hormonnal a szülést, hátha akkor beilleszkedik Milu feje a szülőcsatornába. Természetesen ez nem történt meg. Majd arra gondolva, hogy azért nem tud leereszkedni a kis feje, mert rátekeredett a köldökzsinór, elindították a császárt. Így született meg végül február 5-én 13 óra 24 perckor a kincsem, életem értelme. És tényleg rá volt csavarodva a köldökzsinór a pocijára és a lábára, de szerencsére semmi gáz nem volt.
Oké, most indulunk apa elé, lemegyünk sétálni. Igaz,esik az eső, de nem érdekel túlzottan:) Őt védi a kocsi, én meg majd elleszek valahogy. A legközelebbi alkalommal a császármetszésről írok. Ne ijedjetek meg, ha esetleg előtte álltok, nem volt semmi különös.
