"10 hónaposan a baba segítség nélkül feláll, felül, ügyesen mászik." Írja Vida Ágnes a havi hírlevelében. Nos... az én gyerekem nem áll fel és nem ül fel egyedül, és életében nem mászott még. Nem is hajlandó. Kúszni igyekszik, de csak egy helyben marad...:) DE menni akar, állni akar, és ha a nap folyamán egyszer talpra állítottad, akkor azt rendesen elrontottad, mert aznap már soha többet nem akar leülni (persze lefeküdni sem), és ezután egyfolytában lépkedni, sétálni kell vele, különben megy a prüntyi...:) Ezen kívül tologatja a kis autóit, ha megkérdezzük tőle, melyik a labda, megmutatja, a másfél éveseknek való játékon simán tudja, mit kell megnyomni, hogy különböző hangot adjon ki...stb. Mi agyra gyúrunk - szoktuk mondani Norbival:)
Nem tudom, erre mit írna Vida Ágnes; a hírlevelet mindenesetre lemondtuk. Még szükségünk van az idegsejtjeinkre.
Holnap Mikulás! Milánnal elmegyünk "mikulásozni" a gimnáziumba, ahol az ott dolgozók gyermekeinek lesz egy kisebb műsor. Már elkészítettem a kis mikuláscsomagját, amit majd odaadnak a Télapónak. Így majd személyesen tőle fogja megkapni. Kíváncsi leszek, vajon megijed-e... Ha megijed, majd jól otthagyjuk az egész bulit, és kész...:)
Apukám már régóta mondogatja, hogy Milán rá hasonlít a leginkább:) Aranyos...:) Tegnap például azt mondta, hogy ugyanúgy visszakunkorodik hátul a kicsi haja, mint neki...:))
Majd megkereste magáról azt a képet, amin a leginkább látszik a hasonlóság. Ide tettem Nektek. Azért mertem a beleegyezése nélkül feltenni a blogra, mert érdekes, hogy régen nem volt divat a "fütyimutogatós" kép (amivel maximálisan egyetértek!).
Látjátok
, milyen diszkréten takarásban marad minden a képen annak ellenére, hogy ez egy meztelen gyermekfotó. Ezt a divatot visszahoznám.
Szóval itt van apu 1944-ben.
Egyébként én is látok hasonlóságot, nem vitás. Még az is lehet, hogy igaza van:))
Ja, és ma 10 hónapos a mi drágánk! Boldog szülinapot kisfiam!
