Kicsi Milán

A tegnapi napunk megint elég "húzós" volt. Egyedül voltam Miluval délig, közben készítettünk együtt:) görög salátát, és elmentünk sétálni. Természetesen elkezdett esni az eső, meg egyébként sem akart Milu a babakocsiban aludni, ezért hazaiszkoltunk. Dél körül jött a sógorom értünk, mert elvitt minket kocsival a nővéremékhez, akik körülbelül 20 km-re laknak tőlünk. Felöltöztettem ezt a csodás kis törpét farmernaciba és pulcsiba, nem beszélve a tornacsukáról:) Majd bele a hordozóba (ami most még autósülésként is használható), aztán út közben felvettük apát, aki akkor végzett a munkahelyén, és már száguldottunk is! A gyöngyöm most is átaludta, sőt áthorkolta az egész utat, ahogy ez mindig lenni szokott. Mire megérkeztünk, a nagyszülők (azaz az én szüleim) is ott voltak. Zuhogott az eső, mindenki azon fáradozott, hogy Milu megússza elázás nélkül azt, hogy eljusson valahogy a kocsitól a bejárati ajtóig. A családom minket (azaz a páromat és engem) nem nagyon vett észre, de ezt már megszoktuk, és jól van ez így:) Aztán ebéd, majd adóbevallás-készítés, majd babázás, majd haza. Sűrű nap volt, és viharos, szó szerint. Milu sem érezte túl jól magát, sokat nyűglődött már este felé, nehezen aludt el, éjszaka kétszer is felébredt. Most itt horkizik mellettem a fotelben. A párom mindjárt levált, mert dolgozom délelőtt is és délután is két és fél órát. Csak ne fájna annyira a hátam...