Ma van Szent Iván éjszakája. Vajon hány helyen játsszák most a világon Shakespeare vígjátékát? Elgondolkodtam ezen... Épp most ebben az időben hányan nézik a tündérmesét?
Meg az is eszembe jutott, hogy holnapután lesz a tizenöt éves osztálytalálkozóm... Jesszusom! Tudom, hogy közhely, de annyira de annyira telik az idő. És én meg annyira de annyira öregnek érzem magam...:( De tényleg.
Sokkal hamarabb elfáradok, mint régen. Fáj a hátam, a derekam, a lábam, nincs olyan nap, hogy ne izomlázzal kelnék fel, mióta Pindi megszületett. Ha lenne még egy életem, abban biztosan hamarabb szülnék gyermeket, mert kell a sok energia. Persze köszönöm minden véletlen és akaratlagos dolog egyejátszásának, hogy itt van velem ez a Csöpet és az apukája. Akiket a legjobban szeretek ezen a világon!
Milu már majdnem öt hónapos, és huncut, de nagyon huncuuuuuuut....:) És cseperedik, fejlődik, mondogatja a magáét. A pelenkázón minden esetben elhangzik a "pelenka monológ", amikor csak mondja, csak mondja, csak mondja... Próbálgatja a hangját, játszik vele, krákog, visít, kiabál, énekel... Már vannak kedvenc tárgyai, amikre rámosolyog, ha meglátja őket, ilyen Brekkencs, a mosdókesztyű és a siklósi köcsög:) a hűtőn. De ma szerzett egy újabb barátot magának: az elefántos vízhőmérőt...:)
