Sok idő telt el, Milán már lassan két és fél éves. Már egy "kisfiú", ahogy ő szólítja magát. Gyönyörűen beszél, most már mindent ki tud fejezni, amit csak akar. Most éppen a szélforgókkal játszik, és eljátssza, hogy beszélgetnek.
"Szia, Te mit csinálsz? Én falevelet gyűjtök Nekem meg haza kell mennem. Autóval. Ügyes vagy" :))
Esik az eső. Várunk, mert a könyvtárba indulunk, ugyanis kétévesen Milán tagja lett a gyermekkönyvtárnak. Folyamatosan azt játssza, hogy ő is olvas. Valamint neki is vannak tanítványai, mint anyának, és ő is készül az órákra, mint anya. Olyankor leül velem szemben az asztalhoz, és egy lapra ő is "jegyzetel".
Augusztus közepétől pedig bölcsis lesz, ahogy Fruzsina, a lila kutya és Leó, az oroszlán is. Ők azok a bábfigurák, akik minden este beszélgetnek Milánnal. Ilyenkor vagy apa vagy én, felhúzzuk a bábokat a kezünkre, és megkérdezzük, mi történt aznap Milánnal. Nehéz könnyek nélkül kibírni, ahogyan és amiket válaszol. Fruzsiék pedig mesélnek a bölcsiről, ahova együtt járnak, elmesélik, milyen játékok vannak, mennyi autó, milyen kedvesek a gondozó nénik.
Így aztán - legalábbis most éppen - Mili is alig várja, hogy bölcsis legyen. Aztán majd látjuk.
