Tegnap nagyon fárasztó napunk volt. Először is takarítottunk Milánnal, mert jött a barátnőm babanézőbe vidékről a két kis picijével. Van egy kétéves fia és egy hatéves kislánya. Tündériek, de elevenek, azaz Milán is megkapta a magáét:) Nem unatkozott, azt hiszem, elég inger érte aznapra. Ráadásul nem is kakilt már két napja, akkor pedig eleve nyűgös szegényke.
Aztán jött anyukám, aki vigyázott rá három órán keresztül, majd jöttem én, majd megérkezett az egyik barátnőm... Végül lementünk sétálni, de elkezdett esni az eső, mire apa visszafordult vele, gyorsan hazajöttek, majd elállt az eső... Szóval nem is volt levegőn... Közben egyfolytában csengettek, először egy szülő, aztán az ebédszállító, majd megérkezett a megrendelt csomag... Nem beszélve a telefonokról.. Szóval nagyon zaklatott napunk volt, ezért már fürdetés közben elaludt... Így persze alig evett, úgyhogy már kettőkor felébredt farkaséhesen, de legalább utána vissza tudtam altatni a kiságyban. Bevetettem az alvós cumit, és elaludt vele... Persze lehet, hogy ez csak véletlen.
Este "meglázmérőztük" Pindit, de semmi... Reggel is, de semmi... Úgyhogy adtam neki hashajtót, Laevolacot, mire nemrég teljesen összefosizta magát:) De - a mennyiségből ítélve - kijött minden rendesen:):) Most megint nem izgulok akkor egy darabig.
Most a másik szobában alszik, hagyta, hogy elmosogassak, megterítsek, és most azt is hagyta, hogy ezt a bejegyzést megírjam. Köszi, Kicsi Milán. Sok puszi, anyuci.
