Most itt alszik Milán mellettem a hordozóban, evett tápszert, ami azért nagyon jó, mert ebben az irdatlan hőségben nem mindig van kedve enni. Inkább iszik. Én meg halálra izgulom magam, hogy éhen ne haljon. Inni sem volt hajlandó egy ideig, de vettem neki jó drága citromfű-alma teagranulátumot (4 hónapos kortól), és az ízlik neki. Naná..., hiszen cukros. Tudom, most a "mintaanyukák" felszisszennek: jesszusom, cukros és még nem is bio... Hát így van ez. Belátom, nem vagyok mintaanyu, és nem is akarok az lenni. Legalábbis olyan mintaanyu nem akarok lenni, aki ez az én képzeletemben megjelenik. Az a lényeg, hogy ilyen melegben igyon a gyerek, és ha azt, amiben cukor van, nem issza, akkor csinálok neki cukrosat... Csak így, ilyen elvetemült módon...
Sőt: nem szoktam minden nap, sőt másnaponta sem kifőzni a dolgait (na jó, emiatt azért kicsit lelkifurdalásom is van), de szerencsére még nem volt beteg. Sőt: még mobilklímát is teszünk majd abba a szobába, ahol ő alszik, hogy ne gyulladjon fel szegénykém a hőségtől... Húha, azt hiszem, még sorolhatnám...
Reggel fél kilenc van, hamarosan jönnek a szüleim, hogy elvigyenek minket (Milánt és engem) hozzájuk "unokázni". Nagyon szeretik a picit, ő az első és eddig egyetlen unokájuk, nem csoda. Apu folyamatosan azt emlegeti, hogy milyen jó lesz majd, amikor egy év múlva nyáron együtt fociznak a kertben. Jó lesz:)
