Kicsi Milán

Hajnali öt óra van... Milán nem aludt jól, vagyis inkább én nem aludtam túl jól. Először kettőkor kelt fel, majd négykor, és - mint látjátok - nem aludt vissza. Kettőkor megevett egy akkora adag tápszert, amennyit két evésre szokott, úgyhogy az előbb főzőcskéztem a konyhában, közben ki-kinéztem az szemközti lépcsőházak békésen alvó ablakaira... Ráadásul miután nagy nehezen kihűlt a tej, nem is kért belőle. Rendületlenül mosolygott és gagyogott, épp úgy, mint egy igen határozottan ébren lévő baba. Ezért átköltöztünk a másik szobába, s miközben én itt írogatok, próbál elaludni. Mondjuk nem sok sikerrel... Nem tudom eldönteni, hogy áthozzam-e a másik szobából a matracot, és próbáljak meg aludni, vagy inkább igyak egy kávét...