Jelentem, hogy július 14-én Milu átfordult a hátáról a hasára...!!! Még meg is sirattam, a párom az összes testvérét és közeli rokonát felhívta a nagy hírrel, szóval egyáltalán nem voltunk büszkék rá...:)
Egyébként nincs túl jól a Csöpet, már második éjszaka, hogy nem alszik (azaz alszunk) rendesen. Vagy a foga jön vagy a nagy meleg. A dédi szerint mindkettő. És szegénykém egész nap "máncog", ami egy-két óra után elviselhetetlenné válik. Főleg úgy, hogy nem tudunk segíteni rajta...
Ma van Szent Iván éjszakája. Vajon hány helyen játsszák most a világon Shakespeare vígjátékát? Elgondolkodtam ezen... Épp most ebben az időben hányan nézik a tündérmesét?
Meg az is eszembe jutott, hogy holnapután lesz a tizenöt éves osztálytalálkozóm... Jesszusom! Tudom, hogy közhely, de annyira de annyira telik az idő. És én meg annyira de annyira öregnek érzem magam...:( De tényleg.
Sokkal hamarabb elfáradok, mint régen. Fáj a hátam, a derekam, a lábam, nincs olyan nap, hogy ne izomlázzal kelnék fel, mióta Pindi megszületett. Ha lenne még egy életem, abban biztosan hamarabb szülnék gyermeket, mert kell a sok energia. Persze köszönöm minden véletlen és akaratlagos dolog egyejátszásának, hogy itt van velem ez a Csöpet és az apukája. Akiket a legjobban szeretek ezen a világon!
Milu már majdnem öt hónapos, és huncut, de nagyon huncuuuuuuut....:) És cseperedik, fejlődik, mondogatja a magáét. A pelenkázón minden esetben elhangzik a "pelenka monológ", amikor csak mondja, csak mondja, csak mondja... Próbálgatja a hangját, játszik vele, krákog, visít, kiabál, énekel... Már vannak kedvenc tárgyai, amikre rámosolyog, ha meglátja őket, ilyen Brekkencs, a mosdókesztyű és a siklósi köcsög:) a hűtőn. De ma szerzett egy újabb barátot magának: az elefántos vízhőmérőt...:)
Milán itt játszik mellettem a "Pillepilléjével", az egyik kedvenc csörgőszerű rágókájával. Hajnali öt óra van... Kicsit fáj, hogy ilyen korán ébred, ráadásul minden nap egy negyedórával hamarabb. Így jutottunk el a reggeli hatórás ébredéstől idáig. Már elég sok mindent kipróbáltunk, de semmi nem vált be. Ugyanis legkésőbb este nyolc órára annyira elfárad, hogy képtelenség ébren tartani. Akkor is, ha délután van egy nagyobb alvása. Éjszaka csak egyszer ébred fel enni, de ha az hajnal négy, visszaalszik, és akkor is felébred ötkor...
Ha van ötletetek, azt szívesen venném, nem vagyok valami tapasztalt...
Malek Andrea énekel az egyik iskola udvarán, és én sajnos nem vagyok ott...:( Tudom, ott lehetnék, de már nem akartam megkérni a párom, hogy egyedül legyen este Miluval, mert holnap reggel fodrászhoz megyek, este pedig bankettre. Az épp elég lesz neki. Nagyon ügyes, mindent tökéletesen csinál, csak tudom, hogy nagyobb biztonságban érzi magát, ha mindketten ott vagyunk a Pindúr mellett. Ahogyan én is.
Ez a legfrissebb kép a gyönyörűségemről. Tegnapi... Hát nem egy szépség? Tudom, hogy az. Nagyon sokat ügyesedik, mindennap produkál valami újat. Most épp a "megfogom a kezemmel a lábfejemet" van soron. Nagyon aranyos közben, főleg, amikor lábemelgető hasizomerősítő gyakorlatokat végez:)
Egyébként is nagyon gyorsan tanul, már keresi a megszokott tárgyakat. Van egy kedvenc könyve a polcon, amit nézegetni szokott, és látványosan keresni kezdi, ha nincs a helyén.
Hopp..., hangokat hallok a szobából, ahol apa altatja, és már aludnia kellene. Már itt sem vagyok... Psssssssssssssszt.....
Alvásidő van...:) Úgy tűnik, tényleg kezd kialakulni valamilyen napirend, pedig soha nem gondoltam volna. Délelőtt kisétálunk a dédihez, ami - mivel jó messzire lakik - elég sok időt igényel, majd ebéd, aztán játék, majd kettő körül alvás, aztán játék. Utána hazaér apa, megnézzük a híradót, majd fürdetés és alvás.
Rettenetesen izeg-mozog már Milán, de még nem fordul a hátáról a hasára. Most négy hónapos és nyolc napos. Már izgulnom kellene? Aki tudja, írjon, mert az az igazság, hogy izgulok...:(
Tudjátok, hogy van ez...: a "társanyukák" ugyanekkora gyerekkel újságolják, hogy már megfordult a pici..., és rádjön a frász, hogy az enyém még miért nem????
Még a szülés előtt elhatároztam ugyan, hogy nem fogok ilyenek miatt aggódni, nem hagyom, hogy bárki is bepánikoltasson, de... Nem megy. Próbálom magam lebeszélni az idegeskedésről, néha sikerül is, aztán azt veszem észre, hogy árgus szemekkel figyelem a Pindit, hogy hátha még egy picit továbbfordul az oldalfekvésből..., és aztán picit szomorú leszek, hogy "a francba, most se sikerült"...
Óriási kánikula van..., ezért tegnap a párom vett egy mobilklímát, és be is szerelték a másik szobába, azaz abba, ahol nem alszunk. Elvileg az egész lakást le kellene hűtenie, küzd is rendesen:) De nehéz dolga van szegénynek, mert 30 fok volt a lakásban. Tegnap óta szinte egyfolytában megy, így már csak 27...:) De az is rengeteget számít. És - mint ahogy tegnap a használati utasításból rájöttem:) - fűteni és párátlanítani is tud. Na ennek nagyon megörültem, mert télen nem volt elég meleg a lakásban, úgyhogy be kellett iktatni egy "minifűtőt", ami rengeteget fogyasztott, nem sokat melegített, és ráadásul hangos is volt. Na, azt végre kiiktathatjuk...
A párátlanító funkció pedig..., nos, azt nem tudom, hogy mire jó... Szoktam látni a "babás" lapokban, hogy reklámozzák, de sosem néztem még meg, mire is való... Gyanítom, hogy a "mintaanyukáknak" van. De ha tényleg hasznos dolog, és a pindinek jobb lesz tőle, és nem arról szól, hogy a "párától" is óvjuk, akkor nem bánom... Kipróbáljuk.
Szóval..., mire is való?
Most itt alszik Milán mellettem a hordozóban, evett tápszert, ami azért nagyon jó, mert ebben az irdatlan hőségben nem mindig van kedve enni. Inkább iszik. Én meg halálra izgulom magam, hogy éhen ne haljon. Inni sem volt hajlandó egy ideig, de vettem neki jó drága citromfű-alma teagranulátumot (4 hónapos kortól), és az ízlik neki. Naná..., hiszen cukros. Tudom, most a "mintaanyukák" felszisszennek: jesszusom, cukros és még nem is bio... Hát így van ez. Belátom, nem vagyok mintaanyu, és nem is akarok az lenni. Legalábbis olyan mintaanyu nem akarok lenni, aki ez az én képzeletemben megjelenik. Az a lényeg, hogy ilyen melegben igyon a gyerek, és ha azt, amiben cukor van, nem issza, akkor csinálok neki cukrosat... Csak így, ilyen elvetemült módon...
Sőt: nem szoktam minden nap, sőt másnaponta sem kifőzni a dolgait (na jó, emiatt azért kicsit lelkifurdalásom is van), de szerencsére még nem volt beteg. Sőt: még mobilklímát is teszünk majd abba a szobába, ahol ő alszik, hogy ne gyulladjon fel szegénykém a hőségtől... Húha, azt hiszem, még sorolhatnám...
Reggel fél kilenc van, hamarosan jönnek a szüleim, hogy elvigyenek minket (Milánt és engem) hozzájuk "unokázni". Nagyon szeretik a picit, ő az első és eddig egyetlen unokájuk, nem csoda. Apu folyamatosan azt emlegeti, hogy milyen jó lesz majd, amikor egy év múlva nyáron együtt fociznak a kertben. Jó lesz:)
Hát a múltkori sörözésről annyit, hogy ittam egy üveg sört, és úgy megfájdult tőle a fejem, hogy még másnap is majdnem belehaltam... Mondjuk ma is fáj, de ez inkább migrén. Egyébként is legalább másfél :) órát mradtam... Nagy buli volt.
Milu ma nagyon rendes volt (eddig): hagyta, hogy kimossak, sőt: még főztem is, chilis babaot estére. Nagyon sokat volt a játszószőnyegen, és most már próbál megfordulni. A hordozóban van itt mellettem, és éppen azon kísérletezik, hogy ha kidülleszti a pociját, lehet, hogy ki tud szállni. Remélem, nem... Itt a kép róla. Ezt ebben a pillanatban készítettem: kezében a cumisüveg, amit majd Ő fog szopizni, nehogy már anya segítsen...:)
Most pedig elindulok a barátnőmhöz trécselni. Este negyed kilenc van, Milu ágyban, együtt megfürdettük, most a párom eteti és altatja. Hátha kiruccanhatok egy kicsit... Óriási kánikula van, most legalább egy kicsit lehűlt az idő.
Persze a nagyujjam a lábamon megint "bedurrant", rendszeresen benő a körmöm, mióta élek... Most elég gázul néz ki, és fáj is... Van valakinek ötlete, mit tehetnék? Úgy értem a sebészi beavatkozás előtt/helyett...
Túlvagyunk a "sütőtök-próbán":):) És - mint ahogy a mosolyjelekből is látszik - remekül ment. Nem fájt tőle a hasa, és még kakilni is tudott. (Ma például négyszer miniket.)
Tehát délelőtt alma, ebédre sütőtök, délután alma. Hát... nem túl változatos, belátom, de csak lassanként haladunk. Még egy napig sütőtöközök, aztán leváltom az egyik uzsi-desszertet valamire, s ha beválik, azt is három napig esszük. Lehet, hogy megpróbálom a szilvát, mert az hajtja a kis hasát a drágámnak. Az meg ránk fér...
Ma is voltunk dokinéninél, oltást kapott Milán. Mindkét kis combjába. Rettenetes volt... Annyira sírt, hogy így még sosem hallottam, ömlöttek közben a könnyei... Aztán amikor felvettem, éreztem, hogy valami folyik... A vér volt. MInd a két szúrásnyomból folyt a vér. Nagyon megijedtem, de ahogy elnéztem, a védőnők és a doktornő is. Kint elállítottuk a vérzést, én a remegéstől alig tudtam felöltöztetni a drágámat. Borzasztó volt! És aztán lemosni a vért a kezemről. A gyermekem vérét.
Amikor kiértem a rendelőből, és beletettem a kocsiba, azonnal elaludt. És aludt majd' három órát egyszerre. Szegénykém... Most jól van, az apja altatja, azaz eteti. De olyan fáradt, hogy most nem lesz nehéz álomba merülnie. Gyertek, gyertek, álommanók!!!!
Ma Milán drágám négy hónapos. Úgyhogy szülinapja van:) Rég nem írtam, és sok minden történt. Almát eszünk naponta kétszer: egy alkalommal délelőtt 8-kor, ez a "nyolcórai" és délután kettő körül, ez az uzsi. Megpróbáltam ebédre a répát is, de nem vált be. Kihányta, majd egész délután észveszejtően sírt. Majdnem megszakadt a szívem. Nem tudom, mikor merek neki legközelebb répát adni...
De hát még picike. Csak most lett négy hónapos. Gondolom, hogy nem fejlődött ki még neki rendesen a kis emésztőrendszere. A védőnő viszont azt mondta, hogy azért próbálkozni kell, mert az alma elég "diétás":) Úgyhogy hétfőn megpróbáljuk a sütőtököt ebédre. Hátha az beválik. Elvileg most a répa, krumpli és a sütőtök "ideje van"... Ma voltunk egy szabadtéri rendezvényen a nővéremmel és a férjével, Milu anyukámékkal maradt otthon. Most először éreztem azt, hogy nem jó... Hogy Milán nélkül nem érzem jól magam, hogy nem vagyok nyugodt, hogy sajnálom szegénykét, mert otthagytuk, hogy kegyetlen vagyok... Alig vártam, hogy hazaérjünk, csak úgy kotortam befelé hozzá... Azt hiszem, anya lettem...
Halleluja! Nem tudom, mi történt és nem tudom, meddig tart, de mégis eszi a Pici a tápszert (is)! Lehet, hogy amiatt van, hogy úgy döntöttünk, hogy az őszilevet csak kiskanállal kaphatja, nem cumisüvegből. Hogy érezze, azért is meg kell dolgoznia, így csak a tápszer jön egyszerűen... Nem tudom. Lehet, hogy emiatt, de az a lényeg, hogy több mint 500ml tápszert evett tegnap visítás nélkül, mellé pedig almát is kapott, három alkalommal kevés őszilevet kiskanállal, hogy tudjon kakilni. Mert - hogy ne legyen egyszerű - az almától, amivel bevezetjük a hozzátáplálást, székrekedése lehet. Az én kisfiamnak, akinek amúgy is az van... Az őszilé pedig székletlágyító. Jajj, de bonyolult ez, anyám... És ma reggel kaki is volt, mert tegnap sajnos ez kimaradt. Biztosan az almától. Ma reggel hármasban megpróbálunk kimenni a Tescóba vásárolni. Először lesz ilyen hosszú babakocsis utunk... Na majd látjuk, hogy sikerül...
Ma Milu 16 hetes, és tegnap megkezdtem a hozzátáplálást, persze nem valami profi módon... Most olvastam, hogy csak egy kávéskanál reszelt almát kellett volna adnom, nos, én annyira örültem, hogy ízlik neki, hogy annyit evett, amennyi jól esett neki. De nagy baj van... Nem kell már neki így a táp... Hihetetlen...:( Nagyon elkeseredtem. Visítva utálja a tápszert, a négy hónaposnak is adható őszibaracklé sokkal finomabb. Nem is lenne baj, de nem nőhet fel a gyerekem őszibaracklén... Nem tudom, mit tegyek. Olvasgattam a fórumokat, de mindenki mást mond. Elveszek a nagy információhalmazban. Felhívnám a védőnőmet, de tudom, hogy azt fogja mondani, hogy majd ha Milán igazán éhes lesz, megeszi a tápot is. Ez a válasz pedig nem újdonság. De nem oldja meg a bajomat, mert ez a gyerek inkább éhen hal, de nem fog enni. Van valami ötletetek?
Vége van az ünnepeknek. Ráadásul tegnap volt szülinapom is. A páromtól kaptam egy vörös flamingóvirágot flamingótollakkal:) Milutól mosolyokat. Sok-sok mosolyt. Tegnap olyan sok minden történt, hogy a pindúr már este nyolckor lefeküdt, és csak fél ötkor kelt fel először hajnalban. Nagyon elfáradt, ahogy mi is. Reggel elmentünk a nővéremékhez, ott megebédeltünk, majd hazafele beugrottunk a szüleimhez, ahol megint eltöltöttünk egy órát, majd haza. Szegény gyöngyöm mindig éppen elaludt volna, amikor megérkeztünk valahova, vagy amikor elindultunk valahonnan. Megtanult berregni, miközben fröcsög a nyála:), ma pedig a cuppogást tanultuk meg:) Mindjárt mennünk kell az orvoshoz, a szokásos kéthetes ellenőrzésre. A múltkor ekkor hozták rám a frászt, hogy lehet, hogy nem hall... Ma vajon mivel fognak halálra rémiszteni? Félek.
Egy honlapon könnyen megtaláljátok a kisfiamat: www.babanet.hu
Itt a fotóalbumban Hegedüs Milán Norbert néven láthatjátok.
Milán új szokást alakított ki. Nevezhetjük szokásnak, hiszen már három napja csinálja: éjszaka először pontban hajnal háromkor kel fel, akkor jó sokat eszik (hisz hat órája nem evett), majd másfél-két óra múlva újra ébred, és eszik egy keveset. Ezután (sajnos) fél ötkor vagy ötkor újra fent van, és innentől kezdve két esélyes a dolog: vagy végleg felébred vagy visszaalszik, de csak a mi ágyunkban, köztünk. Nem olyan rossz szokás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ötször is felébredhetne kétóránként. De hát ennyit a könyvekről, amik azt állítják, hogy ilyenkor akár 10-12 órát is alszanak egyszerre a babák. Persze..., azok a babák, akik éhen haltak... De a többi nem hiszem. Most is itt "toporzékol" mellettem a hordozóban, izeg-mozog, ahogy mindig:) Néha elszörnyedve gondolok arra, hogy mi lesz, ha már tud járni... Egyfolytában szaladgálni fog, ahogy az anyja tette, amikor kicsi volt...:) Még enni sem álltam meg, futás közben bekaptam néhány falatot. A májkrém volt a kedvencem, kizárólag a konzerves, és kizárólag kenyér nélkül kiskanállal... :)
Tegnap volt az én életem névnapja, Milán nap! Sok látogatónk volt, és sok-sok ajándékot is kapott. A legszuperebb egy olyan hintaszerűség, ami rugózik. Azaz fel-le mozgatja a picúrt, és természetesen Micimackós. Zenél, rugózik, van rajta más játék is, amit tud forgatni, nyomkodni... Nagyon jól néz ki. Persze tegnap nem tudtuk kipróbálni, mert rendkívül nyűgös volt, amikor megérkeztek a nővéremék és a szüleim. Mondhatni antiszociális:), nem volt hajlandó senkivel szóba állni, se mosolyogni, inkább elaludt:) De ma kipróbáltuk a szerkezetet, ami igazából egy repülőnek van álcázva, ráadásul pont a repülős pulcsiját adtam ma rá:) (Junior pilot academy). Kapaszkodott mindkét kezével, majd az egyikkel elengedte a kötelet, és megtalálta a játékokat is. Szerintem jó választás volt a tesómék részéről. Mivel még kicsi a súly, nem nagyon rugózik a hinta, de úgy is lehet használni, mint egy lengőhintát... A fürdőszobaajtóra szereltük fel, ami egyben azt is jelenti, hogy világ életünkben nyitott ajtónál fogjuk használni a fürdőt...:)
Hajnali öt óra van... Milán nem aludt jól, vagyis inkább én nem aludtam túl jól. Először kettőkor kelt fel, majd négykor, és - mint látjátok - nem aludt vissza. Kettőkor megevett egy akkora adag tápszert, amennyit két evésre szokott, úgyhogy az előbb főzőcskéztem a konyhában, közben ki-kinéztem az szemközti lépcsőházak békésen alvó ablakaira... Ráadásul miután nagy nehezen kihűlt a tej, nem is kért belőle. Rendületlenül mosolygott és gagyogott, épp úgy, mint egy igen határozottan ébren lévő baba. Ezért átköltöztünk a másik szobába, s miközben én itt írogatok, próbál elaludni. Mondjuk nem sok sikerrel... Nem tudom eldönteni, hogy áthozzam-e a másik szobából a matracot, és próbáljak meg aludni, vagy inkább igyak egy kávét...
A tegnapi napunk megint elég "húzós" volt. Egyedül voltam Miluval délig, közben készítettünk együtt:) görög salátát, és elmentünk sétálni. Természetesen elkezdett esni az eső, meg egyébként sem akart Milu a babakocsiban aludni, ezért hazaiszkoltunk. Dél körül jött a sógorom értünk, mert elvitt minket kocsival a nővéremékhez, akik körülbelül 20 km-re laknak tőlünk. Felöltöztettem ezt a csodás kis törpét farmernaciba és pulcsiba, nem beszélve a tornacsukáról:) Majd bele a hordozóba (ami most még autósülésként is használható), aztán út közben felvettük apát, aki akkor végzett a munkahelyén, és már száguldottunk is! A gyöngyöm most is átaludta, sőt áthorkolta az egész utat, ahogy ez mindig lenni szokott. Mire megérkeztünk, a nagyszülők (azaz az én szüleim) is ott voltak. Zuhogott az eső, mindenki azon fáradozott, hogy Milu megússza elázás nélkül azt, hogy eljusson valahogy a kocsitól a bejárati ajtóig. A családom minket (azaz a páromat és engem) nem nagyon vett észre, de ezt már megszoktuk, és jól van ez így:) Aztán ebéd, majd adóbevallás-készítés, majd babázás, majd haza. Sűrű nap volt, és viharos, szó szerint. Milu sem érezte túl jól magát, sokat nyűglődött már este felé, nehezen aludt el, éjszaka kétszer is felébredt. Most itt horkizik mellettem a fotelben. A párom mindjárt levált, mert dolgozom délelőtt is és délután is két és fél órát. Csak ne fájna annyira a hátam...
Milus három hónapos és 10 napos. Húúúú, az már majdnem három és fél hónap!:) Ma reggel volt egy kis kaki is, úgyhogy már majdnem teljesen megnyugodtam. Lecseréltük a Mam-os egyes cumit kettesre, azóta rövidebb idő alatt eszi meg a tápot, és ritkábban alszik el közben. Most például megetetem gyorsan, mert nyűglődik:) Pillanat!
Rendben, kész. Hasra is fektettem Pindit, most majdnem öt percig bírta visítás nélkül. A gyerekorvos azt írta a "kiskönyvébe", hogy "enyhe nyaki habalabá"-ja van (nem tudom kiolvasni), terápia: hasra fektetés. Hát akkor hajrá. Próbálom minden órában hasra fektetni, de nagyon hamar elkezd üvölteni... Én meg megsajnálom, és ennyi. Ezért csinálom minden órában, hátha sokszor kevés ideig az annyit jelent, minta hosszan feküdne hason egyszer. Hamarosan jön anyu, aztán kettőtől kicsit dolgozom, majd picit egyedül, és jön apa. Már végre!
Egészséges!!! Egészséges, egészséges! Ép a hallása a gyöngyömnek!!! Most megyek előkészíteni a fürdetést. Nagy volt ma a forgalom: délelőtt anyósom vitte el sétálni, délután jött anyukám, aztán irány a fül-orr-gégész, majd séta. Miután hazaértünk, jöttek tesómék (ő és a férje), majd apukám is befutott. Most is itt vannak a szüleim, mert a párom még mindig nem jött haza a továbbképzésről. Segítenek Pindit megfürdetni, mert egyedül nehéz lenne. Épp az előbb rendeltem Nekik pizzát, mert mégiscsak mindjárt éhen halnak:) Holnap már végre itthon lesz a drágám is, és ismét két pasival leszek körülvéve:)
Ma voltunk a gyerekorvosnál a szokásos háromhavi ellenőrzésen, és megkapta az oltást is. A hallásvizsgálatnál kétszer nem reagált a jobb fülénél, nagy nehezen harmadjára megmozdította a fejét. Már bejelentkeztem egy magánrendelésre, hogy sürgősen megnézze egy fül-orr-gégész. Rettegek, hogy süket vagy hogy nem hall az egyik fülére. Próbáltam itthon tesztelni, de nekem egyik fülének a vizsgálatakor sem fordult a hang irányába... Nagyon félek.
Ezenkívül "lapos hátul a feje", mert nem szeret hason feküdni. "Anyuka, hason is kell fektetni a picit, mert ilyen lapos fejű lesz"- herótom van az összes okos embertől, aki jól megmondja, mit kell tenni. Nem nekik kell végighallgatni, hogy hogy visít Milu hason, mert annyira nem szereti, nem nekik kell végignézni, hogy milyen krokodilkönnyeket sír közben...
Persze azért fél órát hason fektettem, azaz fél órát visított, azaz fél óráig hallgattam a sírást...
Azt hiszem, elég volt mára.
Istenem, add, hogy ne legyen hallássérült.
Ma Milus három hónapos és öt napos!
Most hozta haza anyósom a sétából. Majdnem minden másnap elviszi a babakocsival a dédihez, aki elég messzire lakik, ezért ez a "folyamat" legalább két órán keresztül tart. És mennyi mindent lehet csinálni két óra alatt!!!!!!!!! Ameddig nem volt gyermekem, ezt el sem tudtam képzelni...:)
Most itt alszik a mózeskosárban még legalább öt percig:) Érezhetően nem akar lemaradni semmiről... Pont olyan, mint az apja, aki képes az éjszaka közepén felugrani az ágyból, ha kint az utcán történik valami, és akár egy órán át kukkolni az ablakból...:)
Holnap megyünk a három hónapos vizsgálatra a gyermekorvoshoz. Megnézi, megfelelően fejlődik-e a csöppség. És kap egy oltást is, amitől már most félek... A múltkorinál is nagyon erős voltam, semmi sírás, kétségbeesés, úgy fogtam a gyereket, mintha világ életemben ezt csináltam volna... Közben meg szétszakadt a szívem pici apró darabokra.
Igazából a múlt héten kellett volna vinni, de akkor még pont nem töltötte be a három hónapot. Ja, és mindezt most először egyedül fogom csinálni, mert senki nem tud elkísérni...:( Mindegy, itt az ideje, nagy vagyok már.
És három napig egyedül leszek itthon a Pindivel:(:( Na, ettől viszont tényleg félek. A páromnak továbbképzésre kell mennie Pestre, ezért már holnap estétől kezdve kettesben leszek a Picivel. Egyedül fogom fürdetni, lefektetni, felkelni hozzá... Rossz lesz, de - mint már említettem - remélem, nagy vagyok már.
Hoppá, felébredtünk...
Sziasztok!
Milán három hónapos és 4 napos! Borzasztóan gyorsan telik az idő, és ez a csöppség egyre ügyesebb. Van egy cumisüvegünk, "a sárga-zöld-mintás", amit Milu megfog két kézzel, és ki-be rakosgatja a szájába. Egyedül... Hiába mondom neki, hogy "kisfiam, Neked ezt még nem kellene tudnod...":) Két kézzel nyúl a játékok után, két kézzel megfogja, a szájához húzza őket, és persze azonnal megkóstolja.
Már kacarászunk is, nemcsak mosolygunk, és egyértelműen örül, ha meglát engem vagy az apját. Na, ez nagyon jó érzés...:)
A tegnap esténk viszont nem volt valami fényes, hogy finoman fogalmazzak... Körülbelül ötször ébredt fel éjszaka, rendkívül nyűgi volt, ahogy én is... Nagyon fáj a fejem már két napja..., lehet, hogy az idő miatt. Persze lehet, hogy a kisfiam is emiatt nyűglődik, úgy értem az idő miatt, vagy amiatt, hogy az anyja nyűglődik..., na, azt hiszem, kezdek belezavarodni... Mondom, hogy fáj a fejem...:( Nem tudtam visszaaltatni, végül a párom segített, ötből háromszor ő kelt fel hozzá. Köszönöm!!!
Most egyedül vagyok egy picit, írok, aztán irány az ágy. Megpróbálok pihenni, hogy mire hazajön a két pasi, újult erővel és rengeteg türelemmel kezdhessek neki a délutáni játéknak, etetésnek, nevetésnek, sírásnak.
Vigyázzatok magatokra.
Ja, és kaptam végre egy olvasói megjegyzést, de nem tudom elolvasni, mert pont az az oldal nem jön be...:(
Tegnap nagyon fárasztó napunk volt. Először is takarítottunk Milánnal, mert jött a barátnőm babanézőbe vidékről a két kis picijével. Van egy kétéves fia és egy hatéves kislánya. Tündériek, de elevenek, azaz Milán is megkapta a magáét:) Nem unatkozott, azt hiszem, elég inger érte aznapra. Ráadásul nem is kakilt már két napja, akkor pedig eleve nyűgös szegényke.
Aztán jött anyukám, aki vigyázott rá három órán keresztül, majd jöttem én, majd megérkezett az egyik barátnőm... Végül lementünk sétálni, de elkezdett esni az eső, mire apa visszafordult vele, gyorsan hazajöttek, majd elállt az eső... Szóval nem is volt levegőn... Közben egyfolytában csengettek, először egy szülő, aztán az ebédszállító, majd megérkezett a megrendelt csomag... Nem beszélve a telefonokról.. Szóval nagyon zaklatott napunk volt, ezért már fürdetés közben elaludt... Így persze alig evett, úgyhogy már kettőkor felébredt farkaséhesen, de legalább utána vissza tudtam altatni a kiságyban. Bevetettem az alvós cumit, és elaludt vele... Persze lehet, hogy ez csak véletlen.
Este "meglázmérőztük" Pindit, de semmi... Reggel is, de semmi... Úgyhogy adtam neki hashajtót, Laevolacot, mire nemrég teljesen összefosizta magát:) De - a mennyiségből ítélve - kijött minden rendesen:):) Most megint nem izgulok akkor egy darabig.
Most a másik szobában alszik, hagyta, hogy elmosogassak, megterítsek, és most azt is hagyta, hogy ezt a bejegyzést megírjam. Köszi, Kicsi Milán. Sok puszi, anyuci.
Boldog szülinapot, Kicsi Milán! Ma vagy három hónapos!!!!
Most gyorsan elszáguldozok erre-arra, mert vendégeket várunk. Lehet, hogy még írok ma...
